így őszelőn (azonosító szerepű értelmező határozó)

A mondatrészek közötti írásjelekről bővebben az Osiris-féle Helyesírásban olvashatunk, ezen belül az értelmező szerkezetekről a 350. oldalon: “Az ún. értelmező határozókra az jellemző, hogy a szerkezetben két határozó áll egymással értelmezőszerű kapcsolatban, s a második határozó az első jelentését szűkíti, pontosítja, esetleg azonosítja.” Ilyenkor általában használunk vesszőt. Például:
Elment Bécsbe, a főpostára.
Jártam tegnap fent, a dombon.
Azonban “az azonosító szerepű értelmező határozók, ha egy hangsúlyszakaszba kerülnek, vessző nélkül írandók”. Ilyenkor ún. “összekapcsolt határozók” lesznek:
Jártam tegnap fent a dombon.
Hogy a szerkezet értelmező vagy összekapcsolt határozó, elsősorban a közlő dönti el. Véleményem szerint a kérdezett mondatban utóbbiról, összekapcsolt határozóról van szó, ezért vessző nélkül írandó:
A pesti ember a Duna-parton szeret üldögélni, a római a Spagna tér lépcsősorán. Így őszelőn hatalmas rajokban, csivitelve lepik el a langyos köveket, akár az útra kész fecskék, szinte alig látni tőlük a márványt.
(Az őszelőn után nem kell vessző. Ha a “hatalmas rajokban” után nincs vessző, akkor a csivitelésre érthető; ha kitesszük, akkor a leülésre.) (KI)

A így őszelőn (azonosító szerepű értelmező határozó) bejegyzés először a e-nyelv.hu jelent meg.