A -d az ómagyar kor tipikus helynévképzője. „Helyneveink legkorábbi rétegében igen magas a szóképzés útján létrejöttek aránya. A korai ómagyar kori anyagban tömegesen fordulnak elő -d képzős (Diód, Endréd, Sasad) (…) helynevek.” E formánsok produktivitása azonban a XIV. sz. végére a jelek szerint jórészt kimerült.” (A magyar nyelv történeti nyelvtana, II/1. kötet 1992: 317.)
(MK)
(MK)
A -d végű településnevek bejegyzés először a e-nyelv.hu jelent meg.