A kérdés által érintett szabály sokrétű [AkH. 122.]. Az Osiris Kiadó Helyesírási tanácsadójának megfogalmazása segít megérteni a részleteket (2008, 115–116. o.):
– “A visszaható névmások nyomatékosító előtagja az ön- és az önnön-: önmagam, önmaguk; önnönmaga, önnönmagatok.”
– “A magam határozószó nyomatékosító előtagja az egy-: egymagam, egymaguk.”
Ezek tehát egybeírandók.
Emellett “a személyes névmás ragos és névutós alakjai nyomatékosítás céljából kiegészíthetők az adott névmás alapformájával”, s ezeket is egybeírjuk (például: énbennem, tebelőled, őneki, mimellettünk, tinélkületek, őközöttük).
Viszont: “A névmás nyomatékosítására szolgálhat a maga forma is. Ezek a nyomatékos személyes névmások mindig az elsődleges alak után állnak, és külön kell írni őket: én magam, mi magunk, neki magának.”
(KI)
– “A visszaható névmások nyomatékosító előtagja az ön- és az önnön-: önmagam, önmaguk; önnönmaga, önnönmagatok.”
– “A magam határozószó nyomatékosító előtagja az egy-: egymagam, egymaguk.”
Ezek tehát egybeírandók.
Emellett “a személyes névmás ragos és névutós alakjai nyomatékosítás céljából kiegészíthetők az adott névmás alapformájával”, s ezeket is egybeírjuk (például: énbennem, tebelőled, őneki, mimellettünk, tinélkületek, őközöttük).
Viszont: “A névmás nyomatékosítására szolgálhat a maga forma is. Ezek a nyomatékos személyes névmások mindig az elsődleges alak után állnak, és külön kell írni őket: én magam, mi magunk, neki magának.”
(KI)
A ő maga bejegyzés először a e-nyelv.hu jelent meg.