Az első két megadott mondatrészletben indokolt a vessző használata az új tagmondatok bevezetésére:
“…ha tekintetbe vesszük a helyszínt, meg azt is, kiről van szó…”
“…mindig önként választja, és mindig csak bizonyos időre ezt a formát…”
Az utolsó mondat esetében, ha a “homályos” és “Istentől való” ugyanarra az alanyra vonatkozik, akkor oda nem szükségeltetik a vessző: “…mindez egységes, nem különösebben homályos és Istentől való…”; viszont ha az “egységes” és “homályos” vonatkozik ugyanarra (arra, amit a “mindez” fejez ki), akkor szükséges a vessző kitétele, hiszen az új tagmondat határa ebben az esetben a homályos után kezdődik: “…mindez egységes, nem különösebben homályos, és Istentől való…”. (BA)
“…ha tekintetbe vesszük a helyszínt, meg azt is, kiről van szó…”
“…mindig önként választja, és mindig csak bizonyos időre ezt a formát…”
Az utolsó mondat esetében, ha a “homályos” és “Istentől való” ugyanarra az alanyra vonatkozik, akkor oda nem szükségeltetik a vessző: “…mindez egységes, nem különösebben homályos és Istentől való…”; viszont ha az “egységes” és “homályos” vonatkozik ugyanarra (arra, amit a “mindez” fejez ki), akkor szükséges a vessző kitétele, hiszen az új tagmondat határa ebben az esetben a homályos után kezdődik: “…mindez egységes, nem különösebben homályos, és Istentől való…”. (BA)
A vesszőhasználat bejegyzés először a e-nyelv.hu jelent meg.