A példamondat írásjelezése a beszélő szándékán múlik. Ha csak közbevetésként fűzi bele a természetesen szót, akkor többnyire gondolatjelpárral különíthető el a mondat egészétől: “Télen, a mínuszok nyomán – természetesen – a tő vízfelülete is befagy.” (A gondolatjelpár helyett használható még vessző – mind a szó előtt, mind utána –, illetve zárójel is.) Ha viszont a szó nem különül el hangsúlyozásban a mondat egészétől, akkor írásjellel sem kell elkülöníteni: “Télen, a mínuszok nyomán természetesen a tő vízfelülete is befagy.”
Egy másik lehetőség az, hogy nem a természetesen szót értelmezzük közbevetésként, hanem a mínuszok nyomán kifejezést. Erre az esetre ugyanaz vonatkozik: gondolatjelpárral, vesszőkkel vagy zárójellel tudjuk jelezni, hogy csak megjegyzésként fűzzük a mondathoz, pl.: “Télen, a mínuszok nyomán, természetesen a tő vízfelülete is befagy.” (KI)
Egy másik lehetőség az, hogy nem a természetesen szót értelmezzük közbevetésként, hanem a mínuszok nyomán kifejezést. Erre az esetre ugyanaz vonatkozik: gondolatjelpárral, vesszőkkel vagy zárójellel tudjuk jelezni, hogy csak megjegyzésként fűzzük a mondathoz, pl.: “Télen, a mínuszok nyomán, természetesen a tő vízfelülete is befagy.” (KI)
A közbevetés jelölése bejegyzés először a e-nyelv.hu jelent meg.